Iskolánk, A Szegedi Liszt Ferenc Zeneiskola 40 éve
A reform elveinek megfelelően Budapesten és az öt legnagyobb vidéki városban – köztük Szegeden is – átszervezték az ott addig egyetlen ilyen jellegű oktatási intézményként működő zenekonzervatóriumokat, amelyek ettől kezdődően (szakiskolaként) a zenei ismeretekkel és bizonyos felkészültséggel már rendelkezők továbbtanulását szolgálták.
A kezdő tanulók képzését az 1952 őszén létrehozott zeneiskolák látták el ettől kezdődően napjainkig.
A szegedi zeneiskola első igazgatója Zucker Hilda lett, aki öt kinevezett tanárral és nyolc óradíjas pedagógussal látott munkához a Tábor u. 3. számú épületben, valamint négy általános iskolában. A növendéklétszám 449 volt.
A legnagyobb gondot ebben az első időszakban a hangszerellátottság hiányosságai jelen tették. Rossz minőségű kölcsönzongorák, néhány agyonhasznált vonós és fúvós hangszer alkotta a hangszerparkot.
1960-ra már 490 növendék tanult hangszert a zeneiskolában és a hangszer beszerzéseknek köszönhetően már nem volt olyan túlzóan zongora centrikus, mint kezdetben. Az időszakra jellemző az útkeresés, hiszen ez az új formája a zenetanításnak még jórészt járatlan út volt.
Az évek során azonban, hála az úttörő pedagógusok lelkiismeretes és lelkes munkájának, egyre markánsabban rajzolódott ki a zeneiskola feladatrendszere és annak tartalommal való kitöltése.
Elkezdődtek a különböző zeneiskolai fesztiválok, versenyek. Kapcsolatfelvétel kezdődött a különböző zeneiskolák között, próbáltak egymástól tanulni, tapasztalatot szerezni. A zenei műveltséget terjesztő hangversenyeket adtak tanárok és növendékek egyaránt.
Ügyesen használták ki az úttörő mozgalomban rejlő lehetőségeket. A töretlen fejlődést elősegítették az új fiatal tanárok, akikkel jelentősen nőtt a tanári létszám és színvonal.
Zucker Hilda nyugalomba vonulása után 1966-ban Stanics Béla vette át az iskola irányítását. Közben 1965-ben megjelentek az első zeneiskolás tantervek, az új igazgató már ezek segítségével látott munkához.
Célul tűzte ki a magas színvonalú szakmai munkát, valamint azt, hogy a szegedi zeneiskolában lehetőleg valamennyi klasszikus hangszert szakképzett tanár tanítson. Szorgalmazta a tanárok önképzéseit és tovább képzéseit, a növendéklétszám állandó növelését (a népesség növekedésével együtt), a színvonalas tanári és növendék hangversenyeket. Tanári és növendék zenekarokat hozott létre. Segítette és támogatta a tanulók különböző fesztiválokon és versenyeken való részvételét. Ott bábáskodott a kortárs magyar zeneszerzők hangversenyeinek évenkénti létrehozásánál.