† Zucker Hilda
A szegedi zeneiskola első igazgatója Zucker Hilda volt, aki öt kinevezett tanárral és nyolc óradíjas pedagógussal látott munkához a Tábor u. 3. számú épületben, valamint négy általános iskolában.
Zucker Hilda a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.
|
† Baranyai György
2006. december 1-jén, 58 éves korában elhunyt Baranyai György (1948-2006) zenetanár. Itthagyott bennünket a kiváló kolléga, a melegszívű barát. Hihetetlen és felfoghatatlan a tény, hiszen néhány hete még itt élt velünk, dolgozott, tervezett, készült tanítványaival az országos klarinétversenyre. A gyógyíthatatlan kór azonban kíméletlenül elragadta közülünk. Pályáját a szegedi főiskolai évek után Makón kezdte 1970-ben klarinét-szolfézs szakos tanárként az állami zeneiskolában. 1975-től fúvós tanszakvezető, majd 1978-tól igazgatóhelyettes. Taná¬ri munkája mellett az országosan elismert vonószenekart is vezette, és komoly szerepet vállalt a vá¬ros kulturális életének szervezésében, amelyért kitüntetést is kapott. 1989-től családjával Szegedre költözött, ahol haláláig a Liszt Ferenc, mai nevén Király-König Péter Zeneiskola tanára volt. A klarinét, a fuvola, a blockflöte és a kamarazene tanítása mellett szinte haláláig aktívan zenélt a kollégáival magalakított Stadler klarinét-együttesben. Növendékeivel - szeretve követelő tanári mentalitásával - kitűnő eredményeket ért el megyei, regionális, és országos versenyeken egyaránt. Kutatta, megtalálta és kibontakoztatta a tehetségeket, akik közül nagyon sokan választották a zenei pályát zenekari művészként és tanárként. Ugyanakkor a kevésbé tehetséges gyerekek is szívesen jártak óráira, mert meglelhették a zenélés örömét, sokszor a Gyuri bácsival való együttmuzsikálásban. Szívügyének tekintette a jövő zenetanárainak képzését. Hatalmas tapasztalatát az SZTE Zeneművészeti Főiskolai Karának gyakorlatvezető tanáraként minden tőle telhető módon igyekezett átadni a hozzá járó főiskolai hallgatóknak, akik, ha példáját követik, munkájukkal méltó emléket állítanak neki. Lelkiismeretes, precíz, pontos, gyermekszerető, elsőrangú szakmai munkája segítőkész, önzetlen és barátságos egyénisége nagyon nagy űrt hagyott maga után. Hangversenyeinken lelkünkben egy kicsit mindig velünk lesz, mert a zene minden szomorúságunknak és örömünknek hangot ad.
A Stadler klarinét-együttes, az állósor jobb szélén Baranyai György
|
|
|
† Varga György
Varga György 1981-től a főiskolai diploma megszerzésétől folyamatosan a zeneiskola gitártanáraként dolgozott.
Élethivatása volt a gitározás és méginkább a gitár tanítás. Mindig hangoztatta a latin, illetve spanyol gitáriskola elsődlegességét. Életszemléletét is ez a mediterrán stílus jellemezte. Utolsó hónapjaiban is szorgalmasan bújta a világhálót, hátha talál még valami új latin darabot, amit felhasználhat növendékeinek tanítására. Több esetben hívott meg vendégművészeket hangszere népszerűsítésére és tanítványainak példaképeket állítva. Nagyon sok spanyol gitárestet szervezett a Zeneiskolában és a város más helyszínein is a rá olyannyira jellemző laza, közvetlen stílusban de színvonalasan. Növendékeivel közvetlen baráti viszonyt alakított ki. Aki nála tanult gitározni, ha nem is lett profi zenész, biztos hogy megszerette a zenét és elsősorban a gitározást. Számos tanítványával találkozhatunk ma is a város, az ország és még a nagyvilág különböző színpadain is, ahol különböző műfajokban ugyan de az ő általa lerakott alapokra építve szereznek örömet hallgatóiknak és saját maguknak egyaránt. Rendkívül sok és nagyformátumú terve volt, melyekről mindig nagy lelkesedéssel beszélt. A gyilkos kór azonban Őt sem kímélte hiába sportolt rendszeresen, hiszen élete másik nagy szerelme a tenisz volt. Küzdött keményen, úgy ahogy a pályán és úgy ahogy a hangszerével is a tudás megszerzésének érdekében. Csodáltuk erejét és élni akarását, hitét és bátorságát, ahogy ellenszegült a betegségnek.
Egyénisége, stílusa üde színfoltja volt a tantestületnek, derűje humora és sajátos világlátása hiányozni fog mindennapjainkból.
Szélpál Szilveszter igazgató
Varga György
|
|
† Erdeiné Berniczky Zsuzsanna
Tisztelt gyászoló Gyülekezet!
Búcsúzunk, sajnos egy éven belül már harmadszor, aktívan tanító kollégától El kell köszönnünk valakitől, aki része volt az életünknek. Együtt éltünk, részévé váltunk egymás életének. Nehéz a szó, mint mindig, amikor valaki útra kel közülünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Compton Nobel-díjas fizikus szerint: „Életünk értel me határozza meg életünk értékét." Erdeiné Berniczki Zsuzsanna, aki elment közülünk, nagyon értékes életet élt. Élete értelme az volt, hogy gondoskodott mindazokról, akiket a Sors, vagy ha úgy tetszik, a Gondviselés rábízott. S nemcsak gondoskodott róluk, de valóban szerette is őket. Szerette, és nem csak a szó érzelmi értelmében, hanem tudatosan, ha szabad így mondanom, életformaként.
Így volt ez az iskolában, és így volt ez otthon a családnál. Nem voltak nagy fellángolásai, nem szervezett hirtelen felindulásból akciókat: ő egyenletesen és megbízhatóan élte az életét, és tette a dolgát, tanította zongorázni a tehetséges és kevésbé tehetséges gyerekeket, nagy-nagy szeretettel. Munkáját a tanári alázat, a pontosság, a precízség és a megbízhatóság jellemezte. Mindenre talált időt és mindenre volt energiája. Valahogy akként, amint a parázs. Nem éget és kormoz, mint a láng, hanem mindent átjár melegével. Az életet és a munkát nekem egyszer maratoni futáshoz hasonlította, amelyet nem az elején kell megnyerni, hanem lassan, de biztosan, bátran és hűségesen végig kell futni.
Széchenyi-gondolata is eszembe jut „Akkor élsz, ha másokért élsz” ez a gondolat nála a világ legtermészetesebb dolga volt.
Erdeiné Berniczky Zsuzsanna
Fekete Márta
Tisztelt gyászoló Gyülekezet!
Ismét búcsúznunk kell egy kitűnő kollégától.
Fekete Márta tanárnő bár még csak öt éve dolgozott iskolánkban mégis meghatározó egyénisége volt tantestületünknek.
Munkálkodásával új színt hozott iskolánk életébe. Ha csak a családi muzsikát vagy a Korok táncok stílusok sorozatokat említjük Játjuk a nagyszerű értékeket amelyeket létrehozott.
Tanári munkájában példamutató, tanítványaival nagyszerű ,bensőséges munkakapcsolatot alakított ki. Kishangversenyeiből áradt az ügyszeretet, a szakmaiság és a növendékek kitűnő felkészültsége.
Kollégáival baráti és segítőkész kapcsolatot tartott. Segített és értékes tanácsokat adott.
A Király König Péter Zeneiskolába az én csábításomra jött dolgozni, és én nagyon örültem hogy engedett ennek a csábításnak, hiszen az itt töltött néhány tanévben is maradandót alkotott.
A legcsodálatosabb dolog mégis az volt amikor leült a zongorához és kísért művészeket és kis botladozó nebulókat, megkönnyebbítve a fellépések izgalmát.
Varázslatos muzikalitása mindig magával ragadta a hallgatóságot. Távozása érzékeny veszteség számunkra. Emléktermet szeretnénk elnevezni róla
Szeged, 2011. június 29.
|
